Puszta

"Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába." (Mk 1,12)

Kép innen

"Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt..." (Antoine de Saint-Exupéry)

A pusztában akkora az üresség, hogy csak a lényeget láthatjuk. Talán éppen ezért érdemes. Hogy meglássuk a lényeget. Mert az elfedve van a sokminden tarkaság között. A nagyböjt, húsvét előtti időszak erről is szól. A leegyszerűsödés nem pusztán szokás vagy öncélú gyakorlat, hanem a lemondás, az elengedés megnyitja az utat a Lényeghez. A keresztény aszkézis elébe megy a halálnak és arra hív, hogy onnan nézve is lássam mostani magamat.

Az első Élő rózsafüzér zarándoklaton Pál Feri atya jelentkezett be a Mária Rádiós körkapcsolásos műsorunkba déltájban. Kértük, mondjon valami rövid lelki üzenetet, míg a déli imádság kezdődik. Azt találta mondani - nem szó szerint emlékszem -, hogy érdemes megtanulnunk megkülönböztetni a lényegest a fontostól. Sok fontos dolog van az életben, meg persze kevésbé fontos is bőven. S ami fontos, az valóban az, nem érdemes elbagatellizálni. Viszont a lényeges az egész más. A fontos mellett a lényegesre, az életünk alapvetésére is kell gondolnunk, időt szánnunk. Talán épp most, itt a csendben, a pusztában, a leegyszerűsödésben én is megláthatom...

S lehet, hogy vadállatokkal vagyok mint Jézus a pusztában, lehet hogy megísért a sátán, lehet hogy angyalok szolgálnak nekem. A puszta a bátorság helye is, a szembenézésé. Jézus is megjárta. Így készült fel igazi küldetésére. Ő mindannyiunkkal együtt van, ma is, így végig tud kísérni a saját pusztánkon... Csak hagynom kell és rá tekintenem.

Lelki lomtalanítás

"Ekkor kötelekből ostort font és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta." (János-evangélium: Jn 2,15)

Kép innen (El Greco)

"Mi az ami elfedi a lényeget?" - Kérdezi Csókás Panni nővér a fenti történetről szóló biblikus ima elmélkedésében. Mi az, amit - így húsvétra készülve, a böjti időben - érdemes most kizavarni a szívem templomából, a lelkemből; ami megnehezíti, hogy valóban találkozzam Istennel? Mit gondolok a világról? Milyen a hitem, istenképem? Hagyom-e, hogy Isten alakítsa, ha kell "lerombolja" bennem azt amibe eddig kapaszkodtam, ami biztonságot adott, amiről úgy gondoltam, hogy ha megtartom akkor "jó vagyok" Isten előtt... S megnyisson egy nagyobb realitásra, a valódi kapcsolatra, amikor már nem főként a támpontok mentén közeledek. Ez persze talán teljes mértékben sosem lehetséges, de mindig tudunk közelebb lépni, mindig tudunk hitelesebbé válni.

"Ember, emlékezz: por vagy és porrá leszel" - szólt az emlékeztető hamvazószerdán. Kereshetem most így farsang után húsvétig ezekben a hetekben a csendet, elhagyhatom a felesleges dolgokat, magamba fordulhatok és megnézhetem, mi az amiért hálát adhatok - igazából mindent kaptam, ajándék -, s mi az amiben változhatnék, a nagyobb szeretet felé. Ez egyben bűnbánat is, azzal a céllal és motivációval, hogy felismerem, mennyivel jobb lehetne...

Anselm Grün azt mondja, lomtalanítsunk ilyenkor. Ténylegesen, a lakást. Jöjjünk rá, hogy mennyi felesleges kacattal rakjuk körül magunkat. Vagy mennyi olyan dolog van, ami csak úgy "maradt", de igazi előre vivő funkciója már nincs. Talán félünk megválni tőle... Előbb-utóbb mindentől meg kell válnunk. "Ahol a kincsed, ott a szíved" - miben van a kincsem...? S itt már lelki síkra jutunk - Grün beszél az időnk lomtalanításáról. Mennyi felesleges időpont, időtöltés van betervezve olykor. S mekkora nagylelkűség lehet, ha akár csak 15-20 percet rászánunk valakire, hogy meghallgassuk és beszélgessünk... S mennyivel többet ér akár csak 5-10 perccel többre tervezni az utazást, hogy ne végig egy stresszes rohanás, hanem nyugodt élvezet legyen... Ha csak 5-10 perc az ára... Milyen jó volt ma pl. a zsúfolt villamos/metró kombó helyett hajóval menni az Erzsébet hídtól a Batthyány térig. +10 perc. Egy újabb e-mailezés helyett akár.

Ezek lehetnek tudatos rituálék Grün javaslata szerint, amikor a csendben önmagamra találhatok. Ezzel kilépek a mindennapokból és Isten világába lépek be. A lomtalanítás így velejéig hatolhat. A negatív érzéseket elhagyhatom. Az étkezés egyszerűsége ezt is szolgálja - a keveset vagy egyszerűbbet tudatosan, lassan élvezhetem - s rácsodálkozhatok pl. a friss víz ízére és értékére... Hogy mi segít legjobban, azt csak magam tudhatom. A hagyományos formák mintául szolgálhatnak.

A fontos az, hogy eljussak a Lényeghez. Mindazt, ami ezt eltakarja, próbáljam legalább most, húsvétig félretenni, kirakni. S ami eleve nem oda való, azt végleg. Hogy akkor majd legyen hely az új életnek, Isten új ajándékainak, a feltámadás és az új tavasz ünnepén...