Puszta

"Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába." (Mk 1,12)

Kép innen

"Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt..." (Antoine de Saint-Exupéry)

A pusztában akkora az üresség, hogy csak a lényeget láthatjuk. Talán éppen ezért érdemes. Hogy meglássuk a lényeget. Mert az elfedve van a sokminden tarkaság között. A nagyböjt, húsvét előtti időszak erről is szól. A leegyszerűsödés nem pusztán szokás vagy öncélú gyakorlat, hanem a lemondás, az elengedés megnyitja az utat a Lényeghez. A keresztény aszkézis elébe megy a halálnak és arra hív, hogy onnan nézve is lássam mostani magamat.

Az első Élő rózsafüzér zarándoklaton Pál Feri atya jelentkezett be a Mária Rádiós körkapcsolásos műsorunkba déltájban. Kértük, mondjon valami rövid lelki üzenetet, míg a déli imádság kezdődik. Azt találta mondani - nem szó szerint emlékszem -, hogy érdemes megtanulnunk megkülönböztetni a lényegest a fontostól. Sok fontos dolog van az életben, meg persze kevésbé fontos is bőven. S ami fontos, az valóban az, nem érdemes elbagatellizálni. Viszont a lényeges az egész más. A fontos mellett a lényegesre, az életünk alapvetésére is kell gondolnunk, időt szánnunk. Talán épp most, itt a csendben, a pusztában, a leegyszerűsödésben én is megláthatom...

S lehet, hogy vadállatokkal vagyok mint Jézus a pusztában, lehet hogy megísért a sátán, lehet hogy angyalok szolgálnak nekem. A puszta a bátorság helye is, a szembenézésé. Jézus is megjárta. Így készült fel igazi küldetésére. Ő mindannyiunkkal együtt van, ma is, így végig tud kísérni a saját pusztánkon... Csak hagynom kell és rá tekintenem.