Újra nekivágtunk a főváros körüli gyalogos zarándoklatnak, immáron 9. alkalommal. Felkértek rá, hogy írjak egy visszaemlékezést a kezdeményezés születéséről. Jómagam tehát, egy évtized távlatából így emlékszem vissza:
"2003 tavasza. Bécsben vagyok pár hónapig, ösztöndíjas egyetemi hallgatóként. A professzoromnak azt találom mondani, hogy imacsoportot, keresztény közösséget keresek. Kiderül, hogy ő régi tagja a Loretto mozgalomnak, mely az osztrák katolikus egyház megújulásáért imádkozik és tevékenykedik, s mely Bécsből indult egy 3 tagú imacsoportból, mára országos, többezer fős mozgalommá nőtte ki magát… Elmegyek az imára, bár még az üdvözlégyet sem tudom németül. A rózsafüzér kapcsán hamar megtanulom. Szívélyes fogadtatás, karizmatikus énekek. Ez az, amit kerestem a Katolikus Egyházban, de valahogy nem találtam előtte. Ehhez is Bécsbe kellett jönnöm - pedig otthon is van hasonló, mint utóbb kiderült. De a lényeg, ami igazán megragad: egy szórólap a város térképével, köréje fonva egy rózsafüzér. Ez vajon az-e, amire gondolok? Hogy gyalogtúra ill. zarándoklat a város körül...? És igen!
A Bécsi Élő rózsafüzér az első városmisszió évében, az arra való imádságos felkészülés jegyében született. II. János Pál pápa 2003-at a rózsafüzér évének nyilvánította, ebből jött az ötlete Andreas Schätzle atyának, hogy milyen jó volna körbeimádkozni a várost, egy 5 napi szakaszból imádságos kirándulás formájában - mintegy feltámadási körmenet vagy jerikómenet a város körül, élő gyöngyökből... Ennek az első alkalmára nyertem így meghívást, s azonnal felmerült, hogy milyen jó is lenne ezt Budapesten is megszervezni.
Ez az ötlet, hogy hozzuk el az Élő rózsafüzért Budapestre, sok egyéb között évekig “szunnyadt” bennem, időnként vettük a sátorfánkat egyik kedves barátommal, Tatár Flórival (aki azóta a keresztfiam lett) és próbáltunk utat keresni a város határában, néha érdekes-izgalmas, sokszor lehangoló terepen.
Egyszer aztán kiderült számomra is, hogy Budapesten is lesz városmsszió, 2007-ben, s megkerestem a szervező csapatból Marik Józsefet, akinek nagyon megtetszett a gondolat és bátorított, hogy vessem fel a szervezőbizottságban. Akkor már szinte kész útvonaltervünk volt 9 napi szakasszal, melyet később az érintendő templomok-plébániák kapcsán még finomítani kellett. Cél volt a természeti értékek, látnivalók bekapcsolása is az útvonalba. A bizottságban emlékeim szerint Várnai Péter atya vetette fel, hogy ha ezt a bécsihez hasonlóan 9 egymást követő hétvégén akarjuk megszervezni, akkor az könnyen kifulladhat, de mi lenne, ha egy nap lenne párhuzamosan a 9 szakasz, azaz 9 zarándok csapattal, s mindenki kiválaszthatná, hogy melyikre akar menni. Bevallom, első hallásra idegenkedtem a gondolattól, de a mából visszatekintve nagyon fontos felvetés volt ez, hiszen végül emellett döntöttünk és úgy hiszem, hogy a program eredeti dinamizmusa és máig való népszerűsége jelentős részben ennek a formának köszönhető. Van aki minden évben pl. más szakaszra megy, s így 9-10 év alatt járta végig a Budapest körüli teljes útvonalat.
A szervezés nem volt egyszerű. A városmissziós szervezők azt mondták, nagyon jó, csináljátok. Csak a többesszám nem stimmelt - nekem ugyanis nem volt csapatom. A Városmisszió első animátortalálkozóján felszólalásomban meghirdettem a gondolatot, mely osztatlan sikert aratott ugyan, de kevesen csatlakoztak be akkor ténylegesen a szervezésbe. Fluck Évára és Fodor Lacira emlékszem, akik már akkor megkerestek, hogy jönnének; s ekkor kaptam Lacitól az előzetes meghívást a közép-európai Mária útba, azelőtt nem is hallottam erről a kezdeményezésről. Nagyon hálás vagyok érte - de ez egy másik írás témája lehetne. Laci elhívott a Cursillóba, hogy ott majd találok társakat. Így is lett - nem csak társakra találtam, hanem lelki gyümölcsökre is. Édl Román, aki rendíthetetlenül koordinálja azóta is a zarándoklatot, annak kb. 3. évétől kezdve, szintén Cursillós társam volt. S még többen, akik korábban vagy ma is szervezők.
A szervező csapat elindulása Káposztásmegyeren történt. Elhívtam mindazokat, akikről sejtettem, hogy érdekelheti őket a szervezés. Tudtuk, hogy ha mi megcsináljuk, akkor lesz. Ha nem, akkor ki…? Így indultunk, s szépen lassan összeállt a szervező csapat, a szakaszfelelősökkel, majd ahogy haladtunk, megérkezett Erdő Péter bíboros atya támogató levele is. Ez sok kaput megnyitott. A Mária út és a Mária Rádió is kapcsolódott, s Gubicza Katival beharangozó műsorokat készítettünk.
A Mária Rádióban körkapcsolásos tematikus napot szerveztünk, így otthonról is be lehetett kapcsolódni a zarándoklatba. Nagyon izgultunk - én akkor nyugodtam meg, amikor elindult az élő műsor a zarándoknap reggelén és telefonon bejelentkezett Máriabesnyőről Beer Miklós püspök atya. Akkor már éreztem, hogy minden rendben lesz. Délidőben a körkapcsolásban Pál Feri atya is bejelentkezett, de sok más emlékezetes pillanat volt ekkor.
Kétezer db zarándokkönyvet nyomtattunk és már az induláskor elfogyott, pedig még napközben is csatlakoztak zarándokok. A bécsiek maguk is meglepődtek később, hogy náluk tizedannyian voltak.
Azóta minden évben van Élő rózsafüzér Budapestért Budapest körül. Nagyon hálás vagyok minden szervezőnek, segítőnek, támogatónak, imádkozónak. Voltak pontok, amikor nagyon éreztük, hogy ereje van ennek és érdemes csinálni. Szinte minden évben jártunk Bécsben is egy csapattal, ahol már idén 13-adszorra szervezik a zarándoklatot. A mozgalom terjed: számos városban, Erdélyben is, sőt a Balaton és a Velencei-tó körül is van/volt már élő rózsafüzér.
Ahogy a bécsi alapító Andreas Schätzle atya mondta: az élő rózsafüzér ereje abban (is) áll, hogy önmagában missziós jelentőségűvé válik, ahogy vonzó, sokszínű, vidám közösségként végiggyalogolunk a város körül, holott eredeti missziós célja csupán az lett volna, hogy imádsággal készítse elő a városmissziót."
