"A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit." (Sirák fia könyve: Sir 42,18b)
 |
| Kép: a Tinsdal-i világítótorony Hamburg határában (saját) |
 |
| Kép: a hamburgi Pilgermesse anyagaiból (saját) |
Elisabeth, a dán evangélikus zarándoklelkész lelkesen meséli, a tavalyi évben hány csoportot vezetett a dánok fő zarándokútján, hány szabadtéri istentiszteletet tartott... Bernd, a szintén evangélikus hamburgi zarándokpap szervezte az egész konferencia-programunkat, ő a Jakab-templom (Jacobikirche) zarándokkápolnájának és -irodájának a vezetője. A dánok néhány év alatt egy zarándokház-hálózatot alakítottak ki, tizenegynéhány falusi porta átalakításával. A célzott támogatásból - mely így örökségvédelmet is szolgál - az épületek felújítását-átalakítását és berendezését végezték, cserébe a tulajdonos/üzemeltető egységes ár és szabályzat szerint kell hogy fogadja a zarándokokat a nyári hónapokban az elkövetkezendő években. Szó esett még a zarándoklás jó hatásairól az egészségre (pl. rákbetegek számára szervezett zarándoklat) és úgy általában férfiak számára, mint a vallásosság egy "cselekvő" (s nem főként verbális) megnyilvánulása. Szórólapot találok a "Hoffnungsorte Hamburg" hálózatról, mely egyházközi módon rendszerbe fogja a hajléktalanok, szegények, a városlakók és a városban dolgozók vagy csak átutazók, ill. tengerészek lelki és szociális szolgálatait.
A szimpóziumon egy teológus előadásában rámutat, hogy az evangélikusok ugyan felismerték a zarándoklás jelentőségét, de a teológiájukkal összhangba kellett hozniuk az alapvetően katolikus hagyományt. És megtalálták a módját - a búcsújárás helyett pl. az Istennel való személyes találkozásra, elmélyülésre helyezve a hangsúlyt, az életünk mint zarándokút, stb... Egy szociológus előadó arról beszél, hogy egy németországi felmérés szerint bár a hivatalosan vallásosak (templomba járók, egyházhoz tartozónak magukat vallók) száma csökken, s egyre több a "maguk módján" hívők száma ("láthatatlan vallásosság"); eközben a zarándoklás nő, s itt válik láthatóvá a formálisan nem vallásosak világa, akik az úton keresik ill. élik meg a lelkiséget, a szakralitást. Szívesen megpihennek a templomban, jó néven veszik a lelki gondolatokat, impulzusokat, szeretnek kiszakadni és Istennel lenni (sokan hisznek Istenben), de óckodnak a hivatalos, formális intézményi keretektől, az "egyházi kontrolltól". Ugyanakkor keresik a közösséget, de mivel a saját maguk összerakta vallás ill. világnézet nagyon egyedi, sokszor nem találnak valódi közösségre.
 |
| Kép: a zarándokkiállítás (saját) |
Óriási lehetőség rejlik a keresztény egyházak számára a zarándokúton járók megszólításában, annak hiteles és élményszerű bemutatására, hogy mit jelent valóban a kereszténység - hiszen sokan talán épp előítéletből, téves ismeretekből kiindulva zárkóznak el. S azok számára is tudunk, ill. tudnánk hiteles értékeket közvetíteni, akik lehet hogy itt a földi életben valamiért sosem jutnak el egy igaz istenképhez (másképp fogalmazva, akik végül nem térnek meg kereszténynek). A tanúságtétel-értékközvetítés és a szabadon-hagyás "preevangelizációs" dinamikája ez.
S erről szólnak a mi - egyelőre még jórészt civil kezdeményezésű - zarándokútjaink, újszerű programjaink, csendtúráink és lélektúráink, teljesítménytúra+zarándoklataink (ld. Pálos 70), kijelölt és kijelölés alatt álló zarándokútjaink... Erről pedig nekem van lehetőségem mesélni előadásomban, közel hozva a mi világunkat az északiakhoz.
Az evangélikusok egyházi szinten ott fönn északon valamire nagyon rátapintottak. Hiába
 |
| Kép: a zarándokkápolna és -iroda (saját) |
[További képek itt]
