"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. [...]Az Úr közel! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban." (Szt.Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből: Fil 4, 4-7)
 |
| Kép innen |
Megérkezünk a karácsony előtti várakozás, az advent utolsó napjaiba. De kit is várunk? Magát Istent. Magát, emberként. Jézus Krisztus megszületését. Ez egy hatalmas gazdagság. Hogy mit is jelent pontosabban, arra irányulhat figyelmünk ezekben a végső várakozási napokban. Tudatosíthatjuk vágyunkat, szomjunkat az ember felé személyesen forduló és közel jövő Isten gazdagsága iránt.
Ebben segíthetnek az ilyenkor szokásos, ún. "Ó-antifónák" - ezeket mondani, ízlelni, imádkozni, elmélkedni róluk. Minden napra egy-egy, amely valamit feltár abból a titokból, amit ill. akit várunk. Figyelhetek rá, hogy minden nap az adott napra jutó szempont mit ébreszt bennem, vágyom-e arra, hogyan, mit tudna jelenteni számomra az amiről a napi ó-antifóna szól. Néhány perc csendet érdemes lehet rászánni minden nap, ez szinte semmibe nem kerül, de a legtöbb mit adhatunk - Istennek és önmagunknak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése