"Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente s
meghagyta: Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Elmentem, megmosdottam és
látok." (János-evangélium: Jn 9,11)
Isten gyógyít. Annyira, amennyire kell, akkor és úgy ahogyan kell - ahhoz, hogy képesek legyünk betölteni a küldetésünket. Nem azért, hogy a gondjainkat elvegye. S ha nem gyógyít úgy, akkor talán más a küldetésünk, vagy másra kell irányuljon a figyelmünk. Saját tapasztalatom is; de hozhatnám akár Szt.Ignác példáját is, aki betegágyán ébredt rá az élet lényegére; vagy azokét, akiket Jézus Krisztus földi életében meggyógyított - ott mindig több történt... Kell olykor a fájdalom a lelki továbblépéshez, hogy eljussunk oda, ahol lennünk kell, s ahol igazi önmagunkká válhatunk; de ahová másképp nem lehet. Ezt nehéz megérteni, s igazán csak a túlvilági élet dimenziójában lehet. S az, hogy ilyen módon mi a "szerencsés" betegség vagy fájdalom, csak utólag derül ki. És nélkülem, tudatos döntésem, irányultságom nélkül nem is lesz soha az. Igent kell mondanunk Istenre, hogy felfedezzük az ő tervét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése