"Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj,Isten maga vezeti ki a fogságból népét, erről szól a Kivonulás könyve. Az égő csipkebokorban maga nyilvánítja ki magát Mózesnek, majd később a szeretet törvényét adja.
ki cserjelángból szólalál,
majd kőbe vésted tíz szavad,
jöjj tárt karokkal jómagad!" (ÉE 15)
Milyen jó, ha tiszták a viszonyok, ha rendezett az élet. Mennyit számít egy jó főnök, igazgató, vezető: vezér. S főként, ha ez vezér emberközpontú és mindenkire külön figyel. Ha nem pusztán egy szűk réteg vagy "csak" a többség érdekeit nézi, hanem mindenkinek a javát akarja - és képes is rá, hogy megvalósítsa. Ilyen a mi Istenünk, ilyennek ismerhetjük őt meg... Neki semmi sem lehetetlen.
„Az Isten-szeretőknek minden a javukra válik.” (Szt.Pál apostol levele a rómaiaknak: Róm 8,28)Mit jelent nekem a szabadság és az autonómia? A korlátlanul önkényes "szabadság" igaz boldogsághoz tud-e vezetni? Hogyan vezetem az életemet? Merek-e egy igaz Vezetőre vágyakozni, akiben bízhatok és akire hagyatkozhatom? Aki előtt nem kell saját vagy mások gyengeségein hibáin, bűnein aggódnom, szégyenkeznem, rejtegetnem... S azon sem, hogy elnyomja az én igényeimet, igaz vágyaimat.
"Mert az Úr a bíránk, az Úr a törvényhozónk. Ő a királyunk, ő ment meg minket." (Iz 33,22)Vágyom-e arra, hogy rend, öröm, béke, boldogság, szabadság legyen az életemben és körülöttem...? Belső béke? Hogy legyen aki efelé tud vezetni? Végső soron a halál utáni örök boldog lét felé...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése