Ó, jöjj el, Jessze vesszeje (/gyökere)!

"Ó jöjj el Jessze vesszeje,
rab nemzeteknek fényjele;
ha szólsz, elnémul földi nagy,
jöjj, szabadítónk csak te vagy!" (ÉE 15)

Jessze, Dávid király apja volt, akinek családjából származóan jövendölték a Messiás (Fölkent - Király, az Isten Fia) eljövetelét. Sok nemzedéknek kellett eltelnie, mire ez beteljesült Jézus Krisztusban. Várták - de nem tudták, pontosan ki lesz az, mikor jön el.

Milyen jó, amikor látjuk, hogy valami ősi forrásból, gyökérből valami új, még eddig nem látott és nem sejtett sarjad ki. Vagy valami, ami láthatóan értelmet ad, beteljesíti minden addigi fáradozásunkat - szárba szökken, amiről már szinte lemondtunk, hogy valaha be fog teljesülni.

Sok-sok elültetett szeretet-magból egyszer csak lesz valami. Egyszer csak összeáll... S már nem is mi csináljuk... De sokszor csak akkor, amikor már én megtettem mindent és úgy tűnik, nincs tovább. Akkor valami, csendben születik... Át tudom-e adni, rá tudom-e bízni a Gondviselőre eddigi munkámat, törekvésemet, vágyaimat - hogy ő teljesítse be és mutassa meg az igazi célt és értelmet?

"És vessző sarjad Jessze törzsökéből, és virág fakad az ő gyökeréből, és megnyugszik rajta az Úr Lelke." (Izajás próféta könyve: Iz 11,1-2)

S én hogyan tekintek vissza a saját családfámra? Mennyit ismerek belőle? Milyen sok frigy, szeretet, de ugyanakkor küzdelem is lehetett előttem, ami hozzám vezetett? Isten engem akart. Rám is kiárasztja Lelkét.

Az Igazi Ember, a Teljesség eljött közénk. Jessze leszármazottjaként. Isten - emberként. Hogy felemeljen és megszenteljen mindnyájunkat. Ez a csoda is Karácsony...