Az utolsó busz

 "Ideje [van] a keresésnek és ideje az elveszítésnek; 
ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak."

(Prédikátor könyve: Préd 3,6)

Kép innen

Ennek is vége egyszer. Milyen szép, hogy jelen tudok lenni benne. Nem elenyészik a feledésbe, hanem megélem, hogy igen, most még ez, itt, utoljára. Nincs már holnap. A kifüggesztett menetrend már nem is mutatja, azt már lecserélték. Szinte ajándék. Most már nem az a normális, hogy van. Most már ez a kivétel. Elbúcsúzom a megszokottól, arra hív hogy ne ragaszkodjam, bátorságot ad hogy továbblépjek.

Rajtam kívül az egyetlen utas leszáll ott, ahonnan már holnap a busz sem fog tovább menni. Teljesen indokolt, hogy így legyen - csak én utazom rajta. Ha nem lennék itt, üresen járná a kört.

Én is leszállok. A busz üresen megy tovább... Az utolsó. Én elköltözöm. Senkinek nem fog hiányozni.

(2014. szeptemberéből)