2014. december 13., szombat

Alfa és Ómega

"'Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)' - mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható." (Jelenések könyve: Jel 1,8)
Kép innen


Kép innen
Alfa és ómega. Mínusz végtelen és plusz végtelen. Valójában tekinthetők egynek. Hogyan is? Ha veszem a számegyenest, elképzelhetem úgy is, hogy egy végtelen nagy körről van szó, melyen egyik és másik irányban ugyanoda juthatok.[1] A Biblia szerint csak egy eredeti Végtelen van. Közelíthetem innen vagy onnan, csakúgy mint bármely végest - felülről vagy alulról.

Ez a Végtelen jó. A rossz máshonnan érkezik: az ennek való ellentmondásból, az ettől való elfordulástól; abból, hogy megbontja ezt az egységet és maga akar pólus lenni. De ő nem egyenrangú vele. Ez nem a jin és a jang világa. Milyen szerencse...

Kép innen
De itt nem ér véget az örömhír. A Végtelen közel jön hozzánk. Magához képest végtelenül kicsivé teszi magát, hogy végesként mutatkozhasson. Hogy a lehető legközelebb legyen hozzánk, osztozzon sorsunkban, velünk legyen, kommunikáljon úgy, hogy közben kommunióban (közösségben, együttlétben) van velünk.
"S az Ige testté lett, és közöttünk élt. [...] Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva." (János-evangélium: Jn 1,14.16)
A Szó, az Ige Testté lesz. Őt hívjuk Jézus Krisztusnak. Új korszak, új viszony indul: Új Szövetség. Isten igazi nagysága és jósága leereszkedésében rejlik. S az ember igazi nagyságát ez adja... Ezt ünnepeljük karácsonykor, nem kevesebbet.


---
[1] Ez hit, döntés kérdése. Ha matematikát művelek, alapvetően háromféleképpen dönthetek a keretekről, mindhárom rendszer működik és önmagában konzisztens: 1. nem vezetem be a végtelent (köznapilag általában ezt szoktuk csinálni), 2. a számegyenes végtelen távoli elejére és végére egy-egy végtelen (+ és -) ideális elemet helyezek (ez lenne a duális világ, a jó és rossz örök harca), 3. egy végtelent vezetek be, előjel nélkül [ezt kell választanunk akkor is, amikor a valós számok egyenesét az imaginárius számokkal bővítve számsíkot kapunk: ilyenkor ha a számsíkot gömbre vetítjük, mely azt a 0 pontban érinti, a gömbfelületen helyezkednek el a számok, s a gömb 0-val átellenes pontja, pólusa lesz a végtelen; ld. Riemann-gömb].

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése