"In the beginning was the Word, and the Word was with God, and the Word was God. [...] All things were made by him; and without him was not any thing made that was made. In him was life; and the life was the light of men." (John 1,1)
(a János-evangélium kezdete, magyarul itt)
 |
| Kép innen |
János evangéliuma ezt Istennek, sőt Szónak írja. Olyan szónak, amely dinamikus. Magyarra Igének szoktuk fordítani, ami mint szófaj cselekvést, történést, létezést szokott kifejezni. Igen, a világ-energia aktív, nem egy nyugalmi dolog. Nem főnév: nem tárgyiasítható. Nem névmás: nem valami általános hivatkozás valami megfoghatatlanra. Cselekvés és cselekvő. Örök és állandó, de mégis dinamikus. Csak akkor lehet valóban alap, ha "fölötte már nincs semmi". Tehát ha teljesen ki tudnánk ismerni, s főként ha kényünk-kedvünk szerint manipulálhatnánk, mint ahogy azt egyes mágikusok "teszik" (hiszik), akkor nem lehetne az a végső alap, akkor "fölötte is állna valami". Nem szabad alább adnunk a Teljességnél, különben elvétjük a célt.
A Szó teremt. A teremtés, a világ maga is kommunikáció. Nem pusztán üzenetküldés. A kommunió, a közösség, az (együtt)lét értelmében is veendő. Mennyivel másabb, amikor személyesen együtt vagyunk, mint így hogy csak írogatok. Ki mit ért meg belőle... És nem is a megértés a lényeg, hanem a feltárulkozás és befogadás. Teljes valóságban és intenzitással. A kommunikáció sokkal több mint közlés és meghallgatás. A Szó maga teremt. Szavammal építek vagy rombolok. A Teremtő Szó, Isten is ezt teszi. Minden Szónak az ősmintája. Így is éltet, tart életben. Ez a világ-energia. Erőforrás, de nem személytelen erőtér, vagy állandóság. S hogy ez így van, azt emberileg csak megsejteni lehetne. De mivel Szó, közli magát. Akár azon keresztül, hogy én is személy vagyok - képére alkotott. Akár azon keresztül, hogy sugalmazta a fenti írást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése