Ó, jöjj el, Emmánuel! (Velünk az Isten)

"Ó jöjj, ó jöjj Emmánuel,
Csak téged áhít Izrael,
És hozzád sóhajt untalan,
Mert Isten híján hontalan!" (ÉE 15)

Emmánuel = Velünk az Isten...
A hatalmas, a felfoghatatlan - nem személytelen energia, hanem közénk jön, "velünk lakozik"...

Miben hiszek? Milyen Istenben? Vagy milyenben nem? Milyen Istent nem szeretnék? Miért gondolom, hogy olyan lenne...?

"„Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.” ¹³Erre a próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el." (Iz 7,11-14)

A közénk született Emberfia, akit karácsonykor ünneplünk, maga a jel... Egész élete, halála, feltámadása... Most is el tud jönni hozzám, ha nyitott vagyok rá.