2014. december 20., szombat

Ó, jöjj el, Dávid kulcsa!

Dávid kulcsa, nyitni kész,
ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
halál árnyéka vesz körül,
mirajtunk immár könyörülj!"
Kellenek a kulcsok - talán az életemben is van valami, ami be van zárva és ki kellene nyitni... Talán be kellene jutnom valahová, vagy ki kellene jutnom? Vagy valami kellene, de el van zárva? Mi lehet a boldogság kulcsa számomra...? S azon túl...? Milyen kulcsra vágyom, akár karácsonyra?
"Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja." (Iz 22,22)
Végső soron a halhatatlanság kulcsáról van szó. Ádám és Éva története azt mutatja, hogy valahol ott, a kezdetekkor elvesztettük... Isten azonban vissza akarta adni. Ezért is küldte Jézus Krisztust, aki ki tud szabadítani vergődésünkből. Elsőként úgy, hogy ő nyitja meg az utat nekünk, saját maga, a vele való találkozás és az isteni teljesség felé. A halállal bezárul az élet. Az itteni. De megnyílhat egy új... Őáltala...


2 megjegyzés: