Ó, jöjj el, Napkelet!

"Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
mert éjben járunk nélküled;
jöjj, igaz Napunk, halld imánk
és fényességed áraszd ránk!" (ÉE 15)

Fény az éjszakában. A hajnalcsillag utat mutat. Az Eljövendő azt mondta magáról, ő maga az Út...
Hol - az életemnek mely területén - érzem azt, hogy eltévedtem, hogy sötét van és nem tudom merre tovább...? Mi, ki tudna utat mutatni?

"A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad. Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik. Úgy örülnek majd színed előtt, ahogy aratáskor szoktak örülni, s ahogy akkor örülnek, amikor a zsákmányt osztják." (Iz 9,1-2)

Amikor a legsötétebb az éjszaka, akkor van a legközelebb a hajnal - ahogy mondani szokás. Most vannak a legrövidebb nappalok. És mégis: hamarosan fény gyúl... Kész vagyok-e rá, hogy befogadjam a lelkembe...?